1. Elszakadás

1912. április 10., 12 óra

titanic-1-495.jpgA történetünk ott kezdődik, hogy a hatalmas – 270 méter hosszú, 46 ezer tonnás – hajó 1912. április 10-én déli 12 órakor – a katasztrófa előtt négy és fél nappal, pontosan 107 órával és 40 perccel – kifut a southamptoni kikötőből. Elindulás után rögvest hajszál híján összeütközött egy másik hajóval, a New York nevű amerikai óceánjáróval.

Hét órával később kikötött Cherbourgban. Utasokat vett föl, majd este 9-kor továbbindult Másnap, déli fél egykor horgonyt vetett az írországi Queenstownban. Ott további utasokat és postát vett fel, majd másfél órával később, azaz április 11-én 14 órakor elindult New York felé, fedélzetén 2224 utassal és személyzettel. Az első indulástól számítva 26 óra telt el. Ez az elszakadás időszaka, elkülönülés a Világ rendjétől. Megkezdődik az átkelés, megkezdődik a Lélek sötét éjszakája.

A hajó április 14-én vasárnap este 11.40-kor ütközött jéghegynek. Az ütközés tehát három és fél nap, pontosan 81 óra 40 perc múlva történt meg.

A katasztrófa azért következett be, mert a Titanicot elsüllyeszthetetlennek tartották. A jelenlegi világrendet is öröknek, megdönthetetlennek láttatják velünk. Az ütközés napján, április 14-én számos figyelmeztetés érkezett a többi hajótól, jégveszélyt jelezve. Az első jelentések déli 1 óra 40 körül érkeztek, tíz órával az ütközés előtt. Este 7.30-kor jött az újabb jelzés, 4 óra 10 perccel az ütközés előtt. Ekkorra besötétedett, a hajó a továbbiakban már sötétségben rohan tovább. A hajótársaság elnökének erőszakos követelésére mégsem csökkentették a hajó sebességét, hogy már az első úton megkaphassák a leggyorsabb óceánjárót illető kék szalagot. Újabb jelentés érkezett 9.40-kor, két órával az ütközés előtt. Végül 11 órakor jött az utolsó figyelmeztetés, amit – a többihez hasonlóan – figyelmen kívül hagytak: 40 perccel a katasztrófa előtt. A tőke mohósága és agresszivitása viszi pusztulásba a világot.

komment

süti beállítások módosítása