2 óra 35 perckor, a fordulat után két óra öt perccel az első osztályú orvos jelentette a kapitánynak, hogy minden készen áll. Miközben beszélt, a kapitány váratlanul zöld fényt pillantott meg a láthatáron. Ebből arra következtetett, hogy a hajó még a vízen van. 45 perccel az utolsó üzenet után észlelik a menekülők jelzéseit. Akkor talán mégis időben érkezik a Carpathia. Az első információk még nem hitelesek.

2 óra 45 perckor a második tiszt halványan derengő objektumot észlelt fél foknyira az orrtőkétől balra. Ez volt az első jéghegy. Utána felbukkant a második, majd a harmadik. A Carpathia jobbra-balra kanyargott, kitérve a jéghegyek elől, de a sebességét nem csökkentette. Így rohantak tovább, az őrök lélegzetüket visszafojtva figyelték a jéghegyeket és az egyre sűrűbben felvillanó távoli fényjelzéseket. Kárpátiát is veszélyezteti az élettelen kristályvilág varázslata. Rendkívüli figyelemmel lehet csak kikerülni a leselkedő veszélyeket. A folyamat intenzitásából ennek ellenére nem vesznek vissza, a kijelölt úton és módon haladnak tovább.

A hajó most rakétákat bocsátott fel, tizenöt percenként egyet-egyet, közben pedig a Cunard-társaság színes „gyertyáit” is. Jelzések a túlélők számára. Elterjedt a hír, hogy már észrevették őket a másik hajóról. Nincs érdemi kapcsolat.

A nagy ebédlőszalonban a stewardok elfoglalták a helyüket. A gépteremben a kazánfűtők szaporábban táplálták a tüzet, mint bármikor. A kikötőpallóknál és a csónakdaruknál készenlétben álltak a matrózok. Mindenki reszketett az izgalomtól, és a Carpathia is egész testében remegett. Később egy matróz ezt mondta: „A vén teknő éppolyan izgatott volt, mint mi!” Maximális teljesítmény, teljes készültség.