5. Mozgósítás (2)

1912. április 15., 0 óra 5 perc

A kapitány és a mérnök visszatér a hídra. Számvetést végeznek, és szembesülnek azzal, hogy a hajó menthetetlenül elsüllyed. A kapitány 12 óra 5 perckor, 25 perccel az ütközés után kiadja a parancsot, hogy készítsék elő a mentőcsónakokat és sorakoztassák fel az utasokat. Döntés rendkívüli állapot bevezetéséről.

A kapitány bemegy a rádiósokhoz, és közli, hogy jéghegybe ütköztek, de még nem ad utasítást a vészjelek leadására. Kapcsolattartó személyekkel (diplomaták) bizalmasan közlik, hogy mi történt. Pár perc múlva ismét megjelent, és most már utasította a rádiósokat a vészjelek leadására. A rádiós 12.15-kor elkezdi küldeni a segélykérő jelzéseket. Külső segítségkérések diplomáciai úton.

A személyzet hitetlenkedve, sőt viccelődve fogadja a kiürítési utasítást. Egy darabig még a hatóságok munkatársai sem veszik komolyan a katasztrófát. Viccek keletkeznek, karikatúrák jelennek meg. Csak határozott parancsra engedelmeskednek. Nehezen mozdul meg a gépezet.

Az első osztályú dohányzóban ezenközben – semmiről sem tudva – tovább folyt a bridzsparti. A gazdagok tovább folytatják addigi életmódjukat, mintha mi sem történt volna. Végül egy hajóstiszt udvariasan közli velük, hogy bajban vannak.

Általános riadó nem volt, az utasok és a személyzet nagy része is személyes közlések útján ismeri meg a helyzetet. A hír így is gyorsan végigfutott az óriás hajón. Nem mernek mindenkit egyszerre mozgósítani, mert az megbénítaná a mechanizmust. Olyan utas is akadt, aki kérlelésre sem nyitotta ki a kabinja ajtaját. Egyesek ellenállnak a kiürítési parancsnak. Egy ajtó beszorult, mire néhány utas betörte, hogy a bennrekedt férfit kiszabadítsa. Erre egy dühös steward azzal fenyegetőzött, hogy New Yorkban mindannyiukat letartóztatják, mert kárt okoztak a társaság vagyonában… Még nem tudják, hogy veszendőben lévő vagyon helyett az embereket kellene menteni.

Az utasok egy része kapkodva, más részük ráérősen készülődik. Ki-ki mást tart fontosnak magával vinni, valaki az ékszereit, más a bibliáját. Egyesek komoly értékeket hagynak a kabinjukban tudatosan. A gazdag hölgyek nagy része azonban kikéri a széfből az ékszereit. Sokféleképpen reagálnak az emberek az addigi életmódjuk gyökeres megváltozására. Egyesek a vagyonukat hátrahagyják, szétosztják, a többség azonban megpróbálja átmenteni azt is.

Fönt a fedélzeten összeterelt embertömeg, nagy zűrzavarban, a legkülönbözőbb öltözékekben. Különböző felfogású emberek kerülnek véletlenszerűen egymás mellé. A helyzet a harmadik osztályon a legzavarosabb, mivel a nem házas férfiakat és nőket a hajó két végében szállásolták el. Most az orrban elhelyezett férfiak a tat felé igyekeznek a zsúfolt folyosón, hogy összetereljék rokonaikat, ismerőseiket. Az emberek a rokonaikhoz, ismerőseikhez igyekeznek. Tömeges népvándorlás, óriási dugók. Futkosás, hangok zűrzavara (kapkodás, hírdömping).

Kint a kemény hidegben és a barátságtalan sötétségben nagy a tolongás. Az életszínvonal leesik. A zsúfolt táborokban, várótermekben az életfeltételek radikálisan leromlanak. Ösztönszerűen mindenki az osztályának megfelelő fedélzetre igyekszik. Még itt is elkülönülnek. Nyugodtan várják az utasításokat, vagy inkább bizakodó hangulatban. Egyeseknek még viccelődni is van ereje. Nincs pánik.

Amíg az utasok várakoztak, beszélgettek, tréfálkoztak, a legénység elfoglalta a helyét. A csónakfedélzet megtelt matrózokkal, pincérekkel, kazánfűtőkkel, szakácsokkal. Általános mozgósítás.

Két tiszt alaposan elkésett. Az ötödik tiszt átaludta az ütközést, a második tiszt hallotta, de miután nem volt szolgálatban, jobbnak vélte a kabinjában maradni, ahol megtalálhatják. Végül csak az ütközés után 40 perccel riasztották. A vezetők egy részénél sokáig fennmarad a tudatlan állapot. Más vezetők pedig központi utasításra várva jókora késéssel cselekednek.

Mindent egybevetve a mentőcsónakokban összesen 1178 férőhely volt, a hajón ellenben 2207 főnyi utas és személyzet tartózkodott. Az utasok közül senki sem tudott erről, a személyzet tagjai közül is kevesen. Az utasok tehát nyugodtan várakoznak a fedélzeten, nem félnek, bár nem tudják mire vélni a dolgot. Az emberek bíznak, nem tudják, hogy micsoda áldozat készülődik.

komment

süti beállítások módosítása