4. Mozgósítás (1)

1912. április 14., 23 óra 55 perc

A kapitány tapasztalt öreg tengeri medve. Ezt az átkelést szánja az utolsó szolgálatának, utána nyugdíjba készül. A jutalomjáték tragédiába fordul. Az ütközés zajára azonnal a parancsnoki hídra siet. Elküldi az egyik tisztet, hogy tartson gyors szemlét az egész hajón (rapid szakértői vizsgálódás). Az nem megy le a hajófenékbe, csak végigmegy a fedélközön és pár perc múlva jelenti, hogy sérülésnek semmi nyoma. A kezdeti felszínes vizsgálat során még a szakértők sem látják át a helyzetet. A kapitányt ez nem nyugtatja meg, megint elküldi a tisztet, hogy keresse meg a hajóácsot. A tiszt a létrán leereszkedve beleütközik a felfele rohanó hajóácsba, aki jelenti neki, hogy rohamosan árad be a víz. Nyomában az egyik postaalkalmazott, aki jelenti, hogy a postahelyiség is gyorsan telik vízzel. A mélyebb vizsgálódás nyomán kiderül a súlyos baj.

A hajót üzemeltető White Star Line hajótársaság elnöke is az utasok között van. Ő is a hídra siet. A kapitány tájékoztatja, hogy a hajó valószínűleg komolyan megsérült. A nagytőke tudomást szerez a szerencsétlenségről. A kapitány ezután üzen a hajógyár igazgatójának, aki a hajó építését irányította, és szintén jelen van ezen az első úton. A mérnök a kabinjában van, munkájába mélyed, a menet közben felmerült javítások, átalakítások terveit készíti. Így nem is észleli az ütközést. Tovább készülnek a különféle „fejlesztési” tervek, mintha mi sem történt volna. A kapitány és a konstruktőr kettesben bejárják a hajót. Az érdemi vizsgálódás a legszűkebb csúcsvezetői körben zajlik le. A személyzeti lépcsőn mennek le, hogy minél kisebb feltűnést keltsenek. A tömegtájékoztatás kizárása az érdemi információktól. Bejárják az egész hajót. Visszafelé átvágnak a felső fedélzet pompás előcsarnokán, amit ekkorra zsúfolásig töltenek meg az ideges utasok (hatalmas tömegdemonstrációk a hatalmi közpon­tokban), de semmit sem közölnek velük (az információkat továbbra is visszatartják).

A személyzet egyes tagjai már figyelmeztetik az utasokat (kiszivárogtatott hírek). A személyzet más tagjai azonban letagadják a baj tényét (félrevezető közlemények).

A fedélközi utasok szállásai az alsó fedélzeteken helyezkedtek el (elmaradott térségek). Ők már látják, hogy komoly a baj. A szolgálati átjáró megtelik csomagjaikat cipelő emberekkel, akik lökdösődve, egymást taszigálva a hajó tatja felé törtetnek. Az utak zsúfolásig tele menekülőkkel, akik a vélt biztonságba igyekeznek. Balesetek, atrocitások.

Egyesek úgy érzik, mintha a hajó kezdene előre dőlni, de ez olyan hihetetlennek tűnik, hogy nem mernek szólni róla. Akinek mégis szólnak, az közli, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen. Nem akarják elhinni (struccpolitika). A fedélközi utasok egy része közben jégfocizik (haláltánc).