titanic-2-495.jpg

Figyelmünk most áttevődik a túlélőket megmentő hajóra.

1903-ban a magyar kormány törvényben szabályozta a kivándorlás rendjét. A kivándorlók megpróbáltatásainak mérséklése érdekében egyetlen hajóstársaságot, az angol Cunard Line-t bízták meg az utasok szállításával, a Belügyminisztériumot pedig felhatalmazták, hogy a társaságot és a kivándorlókat szállító hajók szolgáltatásainak minőségét ellenőrizze.

A társaság egyik hajója, a Carpathia a magyar kivándorlók számára épült, és attól kezdve főleg őket szállította. Fedélzetén több magyar is szolgált: az egyik tiszt, az egyik orvos, és a személyzet több tagja is magyar volt. Rendszeres ingajáratokat bonyolított le New York és Fiume között.

A Carpathia 1912. április 11-én futott ki New Yorkból, nagyjából egy időben azzal, amikor a Titanic – a szárazföldet végleg elhagyva – elindult utolsó útjára írországi Queenstownból. Útvonala: Gibraltár, Genova, Nápoly, Trieszt és Fiume. Összesen 725 utast szállított, ebből 575 fedélközi volt, köztük mintegy 300 visszavándorló magyar. Rajtuk kívül 150-en utaztak az első osztályon, főként idősebb amerikaiak, akik napsütésre és óvilági romantikára vágytak.

A továbbiakban Walter Lord művén kívül a National Geographic 2004. decemberi számát[1] is figyelembe véve idézem az eseményeket.



[1]  Balogh Tamás: Carpathia, az első mentőhajó. National Geographic, 2004. december