24. Ébredés (2)

1912. április 15., éjjel 1 óra 15 perc

Az éberebb utasok szokatlan dolgokra ébredtek. A máskor unalmas, csöndes hajón meglepő események történtek az éjszaka közepén. Volt, aki a beszűrődő kávéillatot furcsállta, volt, akit a fedélzet kivilágítása ébresztett fel, mások a beszűrődő hangokra, lábdobogásra, fojtott parancsszavakra lettek figyelmesek, ismét mások azt vették észre, hogy a gépek a megszokottnál sokkal gyorsabban dolgoznak. A be nem avatott emberek kezdik észlelni a dolgok menetének változását. A legfurcsább a váratlan kemény hideg volt. Előző nap még a Golf-áramlat langyos levegőjét élvezték, most pedig fagyos szél fújt, a fűtés meg nem működött. A közszolgáltatások és a fogyasztás lényegi csökkenése, az életkörülmények keményedése.

Egyes utasok kimennek a kabinjukból, és érdeklődnek, hogy mi történt. A válasz egyáltalán nem nyugtatja meg őket: nem hiszik, hogy a Titanic veszélyben lenne, hiszen elsüllyeszthetetlen. Arra kezdenek gyanakodni, hogy a saját hajójuk került veszélybe. További rémhírek. Az utasokat felszólítják, hogy maradjanak a kabinjukban, mégis többen kimerészkednek és fellopóznak a fedélzetre. Kis csoportokba verődve bujkálnak a legénység elől, és összevetetik az értesüléseiket. Illegális szervezkedések.

Lassacskán észre kellett vegyék, hogy a Carpathiának semmi baja. És bár híre terjedt, hogy a Titanicot baj érte, senki sem akarta elhinni, hogy emiatt rohannak ilyen veszettül az éjszakában. A rémhírek lassan elülnek, a bizonytalanság azonban marad. De kérdezősködni persze nem lehetett, mert még leküldik őket a kabinjukba. Így azután csak ténferegtek odafönn, meresztgették a szemüket a vaksötétbe. Tulajdonképpen azt sem tudták, hogy mit keressenek. A szervezkedések a keményen kézben tartott folyamatot érdemben nem tudják megzavarni.

1 óra 15-kor, az útirány megváltoztatása után 45 perccel a stewardokat felsorakoztatták a nagy ebédlőteremben. A fősteward kis beszédet tartott: közölte, hogy mi történt a Titanickal. Elmondta, hogy mi lesz a feladatuk. Végül buzdító szavakat mondott. A közszolgálatot vállalók teljes körű tájékoztatást és útmutatást kapnak.

Közben folyamatosan kapták a segélykérő jelzéseket. 1 óra 50-kor, a megfordulást követően 1 óra 20 perccel jött a végső könyörgés. Utána csönd, semmi több. Utolsó üzenetek. A kapcsolat megszakad.