Három természetes időegység van. Egyik nap, amely alatt a Föld megfordul a saját tengelye körül. Másik az év, amely alatt a Föld egy teljes keringést végez a Nap körül. (Ilyen természetes időegység lenne még a hónap /Hold-nap/, amely alatt a Hold egy teljes kört tesz meg a Föld körül, de ennek 28 napos ciklusát a – férfinemhez tartozó – naptárkészítők az év hosszához igazítva megváltoztatták.)

Van azonban még egy természetes időegység, de erről már viszonylag kevesen tudnak. Ezt a Föld tengelyének mozgása határozza meg. A Föld tengelyének iránya nincs rögzítve. A tengely lassú körző mozgást végez: 25.920 év alatt tesz meg egy teljes kört. Ezt platóni nagyévnek nevezzük. Ennek 12-ed része 2160 év, ezt hívjuk világhónapnak.

Közbevetőleg: a Föld tengelyének ez a mozgása okozza a precesszió jelenségét. A Nap az éves útján nem mindig ugyanakkor tartózkodik az egyes csillagképekben. Az idő előrehaladtával lassan „hátrálni” látszik: 2160 évenként 30 fokot megy vissza, tehát ennyi idő alatt tesz meg egy teljes állatövi jegyet. Ennek hatása szabad szemmel csak teljes napfogyatko­záskor látható, hiszen napközben nem láthatók a csillagok. Amikor 1999. augusztus 11-én teljes napfogyat­­kozás volt Magyarországon, a jó megfigyelők láthatták, hogy a Nap még nem hagyta el a Rák csillagképet, pedig a „hivatalos” adatok szerint már három hete az Oroszlánban kellett volna lennie. Hogy az asztrológusok miért nem néznek fel papír­jaikból az égre, és miért dolgoznak ma is kétezer éves adatokkal, azt ők tudnák megmondani.

A világhónap 30-ad része 72 év, ezt hívhatjuk világnapnak (ami egy emberéletnyi idő). Továbbszámolva: a világnap 24-ed része 3 év (világóra).

Ez a számolgatás korántsem öncélú. Az eseményeket világidőre átszámolva az időpontok történelmi távlatba kerülnek.