Fél egykor, az első üzenetváltás után öt perccel, az ütközéstől számított 50 perc elteltével a Carpathia küldte a választ: csak 58 mérföldre van a Titanictól, és keményen igyekszik. Közlés a segítségről.

A kapitány most a térképszobába sietett, hogy kijelölje a Carpathia módosított útirányát. A helyzet áttekintése. Számolgatott és jegyzetelt, közben kitekintett a kajütablakon és meglátta a helyettes fedélzetmestert, amint egy csapat matrózt vezet, hogy felsúroltassa a fedélzetet. Kiszólt az embereinek, hogy a takarítás ezúttal elmarad, készítsék elő inkább a mentőcsónakokat. A helyettes fedélzetmester elképedt. Beavatkozás a dolgok menetébe. Az első intézkedések máris szokatlanok. A kapitány ekkor közölte vele, hogy itt minden rendben, egy másik hajó van veszélyben. Megkezdődik a felkészülés a mentésre.

Pár perc múlva a kapitány berajzolta a térképre a módosított útvonalat. Az uralkodó az áttekintés nyomán pontosítja az új irányt. Kiderült, hogy a Carpathia 58 mérföldre (107,4 km) van a katasztrófa helyszínétől. Ha a szokásos 14 csomós sebességgel mennek, csak négy óra múlva érnek oda. Ez túlságosan sok idő. Ezért hívatta a főgépészt, és közölte vele: rendelje be a szolgálaton kívüli fűtőket is, hogy kettőzött erővel táplálják a hajó kazánjait. Állítsák le a kabinok fűtését és a meleg vizet, minden gőzt a gépekbe! A teljesítményt magasabb sebességfokozatra állítják, egyes jóléti szolgáltatásokat leállítanak.

A kapitány ezután az első tisztet hívatta, és közölte, hogy a hajón minden rutinmunkát azonnal abba kell hagyni. Az első feladat: megszervezni a mentési munkálatokat, ennek kell mindent alárendelni. Majd a hajóorvost hívatta és figyelmeztette, hogy készítse elő minden erősítő és élénkítő orvosságát, állítson fel elsősegélyhelyeket, állítsa szolgálatba az olasz orvost a másodosztályon és a magyar orvost a harmadosztályon. Ezután a számvevőtisztre került sor: álljanak készenlétbe a feljáróknál, fogadják a Titanic utasait, vegyék listába a nevüket, majd vezessék őket az elsősegélyhelynek kialakított ebédlőszalonokba. Végül maradt még egy csomó tennivalója a főstewardnak is: hívja össze minden emberét, a legénységnek főzzenek jó erős kávét, a túlélők számára álljon készenlétben meleg leves, kávé, tea. A dohányzót, a társalgót és a könyvtárat alakítsák át hálótermekké a hajótöröttek részére, a fedélközi utasokat pedig szorítsák össze szűkebb helyre, hogy a Titanic fedélközi utasait el lehessen helyezni. Rengeteg a feladat. A közigazgatást teljes egészében átállítják. Az átállás az élet minden területére kiterjed.

Amint kiosztotta a parancsait, a kapitány mindenkit nyugalomra intett. Elég munka vár rájuk, a Carpathia utasai ne lábatlankodjanak a legénység körül. Minél tovább alusznak, annál jobb. Általános mozgósítás nincs, a feladatokat a megbízott felelősök végzik. Óvintézkedésként minden folyosóra egy stewardot állított. Az volt a feladatuk, hogy megnyugtassák a folyosón kószáló utasokat, és udvariasan megkérni őket, hogy szíveskedjenek visszafáradni a kabinjukba. Nem erőszakos, de igen határozott és jól szervezett diktátum a fennmaradás érdekében.

A tulajdonképpeni urak: az utasok. Őértük van minden, ők fizetik a költségeket és a személyzetet is. Most azonban nem engedik elhagyni a helyüket. A kabinok az elkülönült szegmentumokat jelölik, amelyekre Kárpátia bomlik. Ezek urai most a helyükön kell maradjanak, nem szólhatnak bele a folyamatba és immár az irányt sem ők hatá­rozzák meg. Jobb, ha erre minél később jönnek rá, ezért addig hagyják őket öntudatlan állapotukban, amíg lehet. A demokráciának vége, Kárpátiát egy sztratégosz irányítja.