37. Új világ

1912. április 18., 20 óra

Az Új világba érkezés nem egyszerre, hanem több stációban történik meg.

New York már az izgalom lázában égett, de hiába ostromolták kérdésekkel a Carpathiát, nem érkezett jelentés, mert a kapitány a rádióadót hivatalos közlések és a hajótöröttek üzenetei számára tartotta fenn. Egyes újságírókat már bosszantott a hajó hallga­­tása. Első stáció: hallgatás. Avatatlanok nem ismerhetik meg az Új ember számára kinyilatkoztatott titkokat.

Április 18-án, csütörtökön este vége szakadt a várakozásnak. A Carpathia elhaladt a Szabadság fáklyás szobra mellett, érkezését tízezer ember nézte végig a Batteryről. Második stáció: szabadság. „Fontos a tulajdonságok egészének monumentális felszabadítása, mert az előzmény és a következmény: a Szabadság.” (Hamvas Béla: Mágia szútra)

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

(József Attila: Levegőt!)

Amikor a hajó elhaladt a móló előtt, harmincezres tömeg szorongott az esőben. Harmadik stáció: az Új világ köszönti az Új embert. Az eső: áldás.

A kapitány nem engedte fel a riportereket, ezért kisebb gőzösökkel kísérték, és megafonokon harsogták a kérdéseiket. Negyedik stáció: a szellem próbája.

8 óra 37 perckor, a visszaindulástól számított három és fél nap elteltével érte el a hajó a horgonyzóhelyet, és kezdte leereszteni a Titanic mentőcsónakjait, hogy ne akadályozzák a kikötésben. Ötödik stáció: a nagy beavatás megtörtént, a lelkek megmentésének és beavatásának eszközeire immár nincs szükség, mert akadályoznák az Új világba érkezést.

9 óra 35 perckor kötött ki a Carpathia. Hatodik stáció: beteljesedett, a nagy átkelés sikerült, a megújult ember kiköt az Új világban.

Leeresztették a hajóhidat, és először a túlélők léptek partra. Hetedik stáció: az Új ember benépesíti az Új világot.

komment

süti beállítások módosítása