Három természetes időegység van. Egyik nap, amely alatt a Föld megfordul a saját tengelye körül. Másik az év, amely alatt a Föld egy teljes keringést végez a Nap körül. (Ilyen természetes időegység lenne még a hónap /Hold-nap/, amely alatt a Hold egy teljes kört tesz meg a Föld körül, de ennek 28 napos ciklusát a – férfinemhez tartozó – naptárkészítők az év hosszához igazítva megváltoztatták.)
Van azonban még egy természetes időegység, de erről már viszonylag kevesen tudnak. Ezt a Föld tengelyének mozgása határozza meg. A Föld tengelyének iránya nincs rögzítve. A tengely lassú körző mozgást végez: 25.920 év alatt tesz meg egy teljes kört. Ezt platóni nagyévnek nevezzük. Ennek 12-ed része 2160 év, ezt hívjuk világhónapnak.
Közbevetőleg: a Föld tengelyének ez a mozgása okozza a precesszió jelenségét. A Nap az éves útján nem mindig ugyanakkor tartózkodik az egyes csillagképekben. Az idő előrehaladtával lassan „hátrálni” látszik: 2160 évenként 30 fokot megy vissza, tehát ennyi idő alatt tesz meg egy teljes állatövi jegyet. Ennek hatása szabad szemmel csak teljes napfogyatkozáskor látható, hiszen napközben nem láthatók a csillagok. Amikor 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt Magyarországon, a jó megfigyelők láthatták, hogy a Nap még nem hagyta el a Rák csillagképet, pedig a „hivatalos” adatok szerint már három hete az Oroszlánban kellett volna lennie. Hogy az asztrológusok miért nem néznek fel papírjaikból az égre, és miért dolgoznak ma is kétezer éves adatokkal, azt ők tudnák megmondani.
A világhónap 30-ad része 72 év, ezt hívhatjuk világnapnak (ami egy emberéletnyi idő). Továbbszámolva: a világnap 24-ed része 3 év (világóra).
Ez a számolgatás korántsem öncélú. Az eseményeket világidőre átszámolva az időpontok történelmi távlatba kerülnek.